De nem is erről akartam elmélkedni, hanem Nick Thorpe és Orbán Viktor viszonyáról, és onnan indulva valami fontosról. Az újságíró elmeséli, hogy már 1990 előtt találkozott a fideszes srácokkal, össze-összejöttek, teát főzött nekik, beszélgettek. Csakhogy az utóbbi időben hiába kér interjút a miniszterelnöktől Thorpe, nem kap. Tavaly véletlenül összefutottak a Sportkórházban, üdvözölték egymást, néhány percet társalogtak – a régi ismeretség kötelez –, és Orbán Viktor úgy mutatta be őt egy orvosnak, mint az ellenséges külföldi sajtó képviselőjét.
Azt egyáltalán nem kell tömegesen sajnálnunk, hogy Nick Thorpe nem kap interjút, és hogy Orbán Viktor nem iszik már – az 1988-asnál talán jobb minőségű – teát egy hazánkban hazára talált brit újságíró konyhájában.
Az ellenséges sajtó kifejezés azonban – akár szarkasztikusan-trollkodósan, akár halálosan komolyan használta a kormányfő – nagyon-nagyon beszédesnek tekintendő, minthogy szemléletesen fejezi ki viszonyainkat. Az, ahogyan a miniszterelnök és a Fidesz felosztja az ország – plusz újabban a világ – lakóit a mieinkre és az ellenségeinkre, hajszálpontosan illeszkedik az eleve minden téren érvényesülő háborús logikába.
Csak az van velünk, aki harcol velünk. Aki nem, az az ellenségünk.
Ott még nem tartunk, hogy el is kell őt pusztítanunk. Ha veszélyes, le kell őt győznünk – hogy megemlegesse hetedíziglen –, de ha nem annyira az, elég, ha ignoráljuk, nem állunk szóba vele, úgy teszünk, mintha nem létezne.
Nem Nick Thorpe az egyetlen újságíró Magyarországon, akinek nincs lehetősége interjút készíteni Orbán Viktorral. A hazai újságok, rádiók, tévék kétharmadának-háromnegyedének nincs erre esélyük. A leghalványabb sem. Nekem ez valamikor a 2006-os választások előtt jött össze utoljára, még a Világgazdaság munkatársaként. Előtte sokszor – azóta soha. Két éve a Cink szerzőjeként-szerkesztőjeként rövid és mókás levelezést folytattam erről Havasi Bertalan kommunikációs jobbkézzel. Valami olyasmit válaszolt, hogy igyekeznek annyira komolyan venni a megkeresést, amennyire csak lehet, amire azzal reagáltam, hogy ha annyira lehet, amennyire szerintem lehet, akkor már csak időpontot kell egyeztetnünk. Ennél előrébb nem jutottunk. Nem is számítottam másra.